Jó ideje nem jelentkeztem, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a téma, mindössze azt, hogy amit fontosnak tartok, összeszedtem, másrészt pedig sokszor bár felmerül bennem egy-egy gondolat, nincs időm ide ülni sem. Most viszont jó ideje motoszkál bennem egy gondolat a saját tapasztalataim alapján, amit kifejtésre érdemesnek tartok.

Ez a gondolat az alábbi: vannak hibák, amiket elkövethetünk egy pornófüggő férfi oldalán. Azt, hogy ezek mik, vagy megtapasztaljuk saját bőrünkön, vagy a kutya nem fogja elárulni őket... Nagyon sokat segít a másikkal való őszinte, tabumentes kommunikáció, illetve a józan paraszti ész, de ezekkel is nagyon mellé lehet fogni időnként. Épp ezért általános érvényű tanácsokat itt sem fogok tudni adni, mindössze arról írnék, amit a saját házasságunkban tapasztalok. (És persze arról, amit más ilyen kapcsolatokban nem, és látom, hogy hiba lehet.)

Amit az elmúlt hetekben, hónapokban sokszor megfogalmaztam, az az alábbi: a legnagyobb hiba, ha kerüljük a konfliktust. Ha azt látjuk, hogy ég a ház, akkor igenis, szólni kell, és akár egyre hangosabban kell szólni addig, amíg a másiknak is fel nem tűnik a dolog. Ez így tök triviálisnak tűnik, de abszolút nem az: ha én közlöm a másikkal, hogy épp hülye, akkor nem kell nagy ész a reakció kiszámításához: veszekedés.

Ez nálunk úgy nézett ki jelen esetben, hogy észrevettem, a rendszeres filmnézés (ami nálunk eddig is gyenge pont volt, mert hajlamosította a visszaesésre) kezd kifejezetten ártalmas lenni és megszállottságba átmenni, ezzel együtt látom, ahogy borul el az agya, és válik tisztából ismét függővé. Ezt persze jeleztem, meg is érkeztek a kiszámítható reakciók:

• ingerültség, düh
• természetesen rémeket látok, én vagyok a hülye
• témaelterelés
• tagadás
• támadásképp az én hibáim felemlegetése, bármibe belekötött
• sok esetben pont emiatt a feszültség miatt visszaesés, vagy annak nagy valószínűsége

Nem, nem kellemes. De muszáj, mert így egy hét alatt sikerült észrevenni azt, amit a férjem egyedül valószínűleg hónapok leforgása alatt vett volna észre úgy, hogy tudatában van a veszélynek, és mégis... Belülről sokkal nehezebb látni a bukkanókat. Megköszönte, hogy szóltam, a balhék lecsengése után persze.

És pont ezért nehéz ez. Egyrészt a többség már abban sem akar konfliktust vállalni, ami nem ilyen érzékeny téma, simán ráhagyjuk a másikra a hülyeségeit, hogy ne legyen vita. Ez meg különösen szenzitív dolog, így még nehezebb ennek kapcsán megszólalni, és persze még nagyobb balhékat eredményez a kritika. De amennyiben tőlem, a feleségétől nem várhat őszinteséget, kitől várjon? Megfordítva: ha pont a férjemmel szemben nem tudok őszinte lenni, és elmondani a véleményem, akkor kivel szemben lehetnék az?

Nem bátorítok senkit arra, hogy vállalja a konfliktust, könnyű más farkával verni a csalánt. De azt látom, hogy a mi esetünkben (működő házasság, felépülőben lévő függő, aki tudatában van a betegségének) csak ez az őszinteség hozhat fejlődést, akkor is, ha nagyon nehéz.

Hallottam egyszer, hogy sok olyan dolog van, amihez bátorság kell, az egyik legfontosabb ilyen egy kérdés feltevése. Ugyanis nem tudod, mit fogsz kapni válaszként. Ha valahol, hát a függőségek, és különösen a szexfüggőség, pornófüggőség esetén igencsak így van ez.

Vallom azt, amit az előző bejegyzésben leírtam, hogy nagyon fontos az őszinteség a függő részéről, a "hátország" szerepe felbecsülhetetlen. De mi a helyzet a másik féllel?

A kulcsmomentum szerintem az, hogy a függő párjának kell eldönteni, mennyit akar tudni. Van, akit különösen zavar a szex, szexualitás témaköre, zárkózottabbak, ők valószínűleg arra az egyetemes emberi viselkedésre szavaznak, hogy "amiről nem tudok, nem fáj". Ez esetben megoldás lehet a függőség tényét szem előtt tartva azt kérni, hogy a függő csak a legminimálisabb, legfontosabbnak vélt dolgokra szorítkozzon, ha gond van. Ne legyenek elbeszélve a mindennapi gondok, megoldási javaslatok, esetleges visszaesések, fantáziák, stb. És ez valahol érthető is, mert egy jó önismerettel rendelkező ember meg tudja állapítani, hogy mennyit bír el: elbírja-e azt, ha napi szinten szembesülnie kell egy függő ember dolgaival, tudja-e kezelni az önmagában esetleg felmerülő kérdéseket, a féltékenységet, önbizalomvesztést, vagy sem.

Van, aki ezzel szemben teljesen nyitott, és úgy érzi biztonságban magát, ha mindenről tud: tudni akar a visszaesésekről, a megoldási próbálkozásokról, esetenként szívesen segít józannak maradni, elmondja a véleményét. (Emellett szerencsés esetben ő maga nem megy tönkre ebben az egészben, mert el kell ismerni,a a függőség hullámvasúthoz hasonlít, csak sok esetben több a lejtmenet mint a csúcs...) Ők elvárják az őszinteséget, és ott szokott bukni a dolog, ha ezt nem kapják meg.

És persze vannak sokan a két előbb vázolt végletes pont között, akik megválogatnák, miről akarnak tudni, mert vannak dolgok, amiket saját érdekükben nem szerencsés megtudniuk, és ezt fel is ismerik, illetve pár dologban elengedhetetlennek tartják az őszinteséget. Az alapján, amit a világ nagy törvényeiről tudok, ők, az arany középutat választók csinálják jól (annak ellenére, hogy én nem ebbe a csoportba tartozom). De egy dolog tény: mindenkinek el kell döntenie, mit akar tudni, és ez után ahhoz tartani magát, nem megelégedve kevesebbel.

És ami a legfontosabb: úgy gondolom, hogy amennyiben a függő tisztességes akar lenni a családtagjaival, különösen az "élete párjával", akkor nem ő akar dönteni helyette. A "jobb, ha nem tudja", "nem akarom még ezzel is terhelni", "úgyis csak kétségbeesne miatta", "balhét csapna, és itthagyna" és egyéb hasonló magyarázatok mint csak ködösítések, és hazugsághoz vezetnek, hisz a másikat az ezzel az életünk egyik kulcsfontosságú tényezőjéből, a függőségből hagyjuk ki! Tehát a függő részéről fontos, hogy felkösse a nadrágját, és nem túl sokáig várva a megfelelő pillanatra, beavassa az adott családtagot, rá bízva, hogy mennyit szeretne tudni a részletekből. (Ezt egyébként meg is lehet kérdezni tőle.)

- SAJÁT VÉLEMÉNY -

Mint ilyen szubjektív, és csak a saját álláspontom tükrözi.

Olvasom a redditet, ismerem az SLAA-t, tagja vagyok az S-ANON-nak. És bár mindegyik jó valamire, de egyiket sem tartom megfelelőnek egy függő számára.

Félreértés ne essék: egyrészt elismerem, hogy azok az emberek, akik ezekben részt vesznek, írnak, gyűlésre járnak, már megtettek egy nagyon nagy lépést, amit a függők többsége sosem fog: legalább önmaguknak megvallották függőségüket, és tudják, hogy ez baj. És keresik a megoldást, legyen az bármi, ami segítene tisztának maradniuk. Ez mindenképpen tiszteletreméltó dolog, mert nem egyszerű egy függőségtől sem megszabadulni, emellett pont a szexfüggőség, pornófüggőség olyan téma, ami mellé még társadalmi tabuk is társulnak, így egy pornófüggő helyzetét nehezebbnek látom, mint például egy alkoholistáét.
Másrészt azzal, hogy írnak blogot, írnak a redditen, eljárnak az SLAA-ba, fórumoznak, tapasztalatot cserélnek, körülbelül ki is merítik a magyarországi lehetőségeket. Ugyanis más alig van. Szóval szidhatom én a meglévő rendszereket, de jobbat nem tudok helyettük.

Miért nem tartom mégsem megfelelőnek ezeket a lehetőségeket? Ezen gondolkodtam egy ideig, de nemrég tisztáztam és és mondtam ki: azért, mert azt támogatják, hogy a függők oldják meg egymás között a problémát. Minek arról tudnia a családnak, barátnőnek, feleségnek. Minek is?

A redditen függők írnak egymásnak a 90 napos program kapcsán. Ami arról szól, hogy 90 nap pornómentes időszak után kitisztul az agy (sokak szerint meg majd eljön a kánaán és távozik a függőség - ők fognak nagyot csalódni), tehát ezt a durván 3 hós tisztaságot tűzik ki célként. És kb. ennyi. Az, hogy ezt hogyan érd el, gyakorlatilag ködös homályba vész. Persze, ne nézz pornót, ne maszturbálj. És? Mi fog visszatartani egy szarabb nap után? Egy munkahelyi vita után? Egy családi tragédia után? Vagy simán, ha csak unatkozol? Semmi. Erre ugyanis nincs megoldás, és a redditen történő írogatás nem fog segíteni.

Az SLAA ugyanez. Függők gyűlése, akik megosztják a gondolataikat egymással, és támogatják a tisztán maradást. Jóval kidolgozottabb program, vannak előzményei, az AA azért már közismert. De ahogy látom, a legtöbb esetben ez is kevés. Mert attól, hogy hetente egyszer, jó esetben kétszer elmegyek gyűlésre, nem leszek tiszta! Túl kevés ez visszatartó erőnek.

Azt vallom, hogy ha valaki tiszta akar lenni, akkor ebbe bele kell vonni a közvetlen környezetet és támogatóvá tenni. Nem árt minimum egy ember, akinek legalább annyira fontos az, hogy a függő tiszta legyen, mint a függőnek önmagának. Lehet ez szülő, barátnő, feleség, esetleg egy nagyon közeli, jó barát. Mert ezek az emberek lesznek azok, akik egy pocsék nap után is ott vannak, érzik a veszélyt, és időben azt mondhatják: állj! Ha meg a függő ennek ellenére is megy a feje után, ők lesznek azok, akik jóval hathatósabban kanalazzák fel a földről, mint a függő társai, akik szintén nem feltétlen "tiszta fej és tudat tulajdonosai".  Ők azok, akik plusz motivációt is jelenthetnek egy pornófüggőnek: értük is csinálom, azért, hogy ne legyek gyökér, ne ragadjon el a farkam és szálljon el az agyam ezzel mindenkit megbántva. És igenis, az elején ez komoly motivációs erő!

Ehhez képest mindkét említett közösségben vannak hangok, akik szerint amiről nem tud (esetünkben) a feleség, az nem fáj neki. Úgyis csak balhézik rajta, minek elmondani. Ez nem tartozik rá, majd én megoldom. És még ezernyi ilyen (már elnézést, de) orbitális baromság, amit kifogásként hoznak fel. És ezzel gyönyörűen megássák a gödröt önmaguknak, és nem mellékesen a saját házasságuknak is. (Amit ez utóbbi intézményről gondolok, az elég hosszú mese, de egy dolog tuti elengedhetetlen benne: az őszinteség. Szarból nem lehet várat építeni, nos, hazugságra sem lehet egy jó házasságot alapozni. Pocsékot lehet, de minek?)

Ezzel az egésszel egy dologra akarok kilyukadni - főleg azért, mert tudom, hogy olvasnak függők is, nem csak a párjaik - igenis, fontos az őszinteség. Lehet bármilyen magába zárkózó az SLAA, lehet bármilyen tabu téma a pornónézés és pornófüggés, lehet bármennyire büszkeségi kérdés a "majd én megoldom!", akkor is muszáj kitartanunk a hazugságmentes kapcsolat mellett.

Nálunk rögtön az ismerkedéskor kiderült a dolog. És ez lenne az optimális. Hiszen mikor kell elmondani? Rögtön az elején. (Kivétel a szándékosan egyéjszakás kapcsolatok, de ahogy látom, ez az erekciós problémák miatt pornófüggők esetén nem túl gyakori.) Ahogy a férjem megfogalmazta: el kell mondani, mert ki tudja a megismerkedés napján, hogy esetleg nem fordul-e komolyra a dolog.

Fiúk, ha erről őszintén beszéltek egy lánynak, és az emiatt azonnal kiröhög és lelép, az a legjobb dolog, ami történhetett veletek az életben. Anélkül, hogy hónapokat, éveket fecséreltetek volna el mellette, rögtön kiderült, hogy nem alkalmas arra, hogy párkapcsolatban éljen. Ha viszont elfogadja a dolgot, és mellétek áll, nagyon erős szövetségesre találhattok benne.

Ha jól emlékszem, írtam már erről egy-egy bejegyzésben gondolatokat, de fontosnak tartom annyira ezt a gondolatot, hogy külön posztot is szenteljek neki. Amit most leírok, az meggyőződésem (mint mindig), és eddig nem volt olyan, aki megpróbált volna meggyőzni az ellenkezőjéről tiszta fejjel. Ez a téma pedig annak a kérdése, hogy ki a hibás abban, ha a függő visszaesik - egyáltalán, ki a hibás a függő függőségéért?

Abból a gondolatból indulnék ki, hogy nagyon könnyű hibáztatni valakit a saját hibáinkért, a velünk megesett szerencsétlenségekért (sőt, azért is, ha egy héten keresztül esik az eső). A hibáztatás emberi szokás, és a függőség megvezeti annyira a függő agyát, hogy szempillantás alatt előkerülhetnek a másik hibái egy-egy visszaeséskor. Az is elhangozhat, hogy "a te hibád, hogy megint pornót néztem /visszaestem / szarul érzem magam, mert". Egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban kijelenteni: HA EGY FÜGGŐ VISSZAESIK, AZ EGYEDÜL AZ Ő HIBÁJA, SENKI MÁSÉ.

Párkapcsolati nehézség, egy bántó mondat, rosszul sikerült közös program, szexmentes hétvége, elrontott szexuális aktus nem lehet ok arra, hogy a függő megpróbálja áttolni a felelősséget a másik félre. Egy kialakulóban lévő, de aztán "ebből sem lett semmi" párkapcsolat okozhat épp csalódottságot, szomorúságot, dühöt a függőben, de ha ettől visszaesik, arról nem a "hülye, kihasználós picsa" tehet, hanem ő maga. Ő nyúl a számítógép egeréért és kattint a pornófilmekre, nem a másik. A végső döntés, hogy visszaesik-e vagy tiszta marad, mindig a függő kezében van.

De azt is látom, hogy nem kell ehhez hibáztatás, elég hülyék vagyunk mi magunk is, értem itt a "mi" alatt a függők családtagjait.

• "Ez a mondat nem kellett volna, mert mi van, ha most feszült lesz, és pornót néz?"
• "Ez a vita rosszkor jött, most tuti leül éjjel a gép elé."
• "Nincs kedvem a szexhez, de most már muszáj lenne, mert különben könnyen lehet, hogy pornót fog nézni."

Azt hiszem azt kell elfogadni, hogy vannak nem kellemes, feszültségtől, vitáktól terhes szituációk, fáradtság mindkét részről, felgyülemlett megbeszélnivalók és még ezer más dolog, de ez egyik sem ment fel minket az alól, hogy tiszta fejjel, önmagunkat és a másikat megbecsülve gondolkodjunk és cselekedjünk. Ha egy vita hevében elvesztem a fejem, az az én hibám, nem a másiké. (Kicsit témaátfedés: ha egy vita hevében megütöm a másikat, akkor nem áll meg védekezésként a "megérdemelte, már megint nagyon felhúzott" érv.) Ha egy feszült napot, helyzetet követően a függő a pornóhoz fordul vigaszért, az egyedül az ő sara, senki másé.

Tisztában vagyok vele, hogy az itt leírtakat sok esetben nagyon nehéz elfogadni. Az is előfordul, hogy ésszel ugyan tudja ezt az ember, mégis máshogy érzi. De nagyon fontosnak tartom, hogy az itt leírtakkal legalább elméletben tisztában legyen a függő családtagja (de maga a függő is), ha már gyakorlatban néha nehézségeket is okoz. Önmagunk hibáztatása nem vezet sehová, csak játszmázáshoz mindkét fél részéről. És játszmázással súlyosbítani egy problémát a legritkább esetben jó ötlet.

Rossz hírem van, ráadásul hivatalos forrásból: SOHA. (A már többször felhozott alkoholfüggés párhuzamával magyaráznám - adja magát, alkoholistát mindenki ismer. Ez Magyarország...)

Akinek van (kezelt) alkoholista családtagja, az tisztában van vele, hogy nincs olyan, hogy valaki meggyógyult az alkoholizmusból. Az AA-ba járó alkoholbetegek, akik már nem isznak, józan alkoholistaként jellemzik önmagukat. (Ugyanez igaz a leszokott dohányosok többségére: ugyan évek óta nem szív, mégis megkívánja.) Sajnos igaz ez a pornófüggésre is. Nincs meggyógyult pornófüggő.

Van helyette optimális esetben tiszta pornófüggő, olyan, aki nem néz pornót saját elhatározásából, mert tudja, hogy az azonnali visszaeséshez vezetne. Egyébként ezért is nehéz ez a dolog minden függőséggel: amíg egy egészséges ember megteheti, hogy megiszik egy pohár bort/megnéz egy pornófilmet, addig egy függő soha. Az első pohár bor/az első pornónézés ismét visszalöki ugyanabba a gödörbe, amiből éppen csak kimászott.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy sokan azt vallják, hogy majd idővel, ha kitisztult a fejük, képesek lesznek pornót nézni úgy, hogy az nem rántja vissza őket ugyanúgy a pornómaratonokba. Láttam erre fórumos kísérletet, olvastam erről beszámolókat, beszélgettünk is sokat róla a férjemmel. És nem látom, hogy működhetne. (Érdekes módon az tiszta, hogy az alkoholistáknál nem működik. Itt meg mintha kikapcsolna a függők agya: mi az, hogy a további életem pornófilmek nélkül kell leélnem? Hát soha nem lehetek normális? Egy filmtől nem lesz semmi bajom, hisz annyian nézik...)

Azért hogy valami pozitívat is írjak: ugyan "meggyógyulni" nem lehet ebből a függőségből (sem), de úgy gondolom (tisztán teoretikusan), hogy egyre könnyebb lesz viszont az együttélés vele. Az a tapasztalat, hogy a hosszabb, több hónapos időszakok után már nehezebb a visszaesés, vagyis inkább mintha könnyebb lenne elkerülni azt.

Hogy ebben mi játszhat szerepet, nem tudom. Biztosan segít, hogy a berögzült cselekvés, agyi folyamatok "szünetet kaptak", és nem hívódnak elő automatikusan egy másodperc töredéke alatt. A férjemen látom, hogy őt az is motiválja, hogy ha elért már több hónap tisztaságot, akkor nem akar visszaesni, és mindezt ismét lenullázni. És úgy sejtem, szerepe van ebben az önbecsülés megjelenésének is: azért elég doppingoló hatású tud lenni a "megcsináltam, több, mint X hónapja tiszta vagyok!" érzés.

Utógondolatként itt jegyezném meg, hogy részemről ezért nem látom a lényegét a redditen a hunnofapos csoport célkitűzésének. 90 nap tisztaság - és? Mi lesz ezután? Feláll a farok a nőre is, el lehet menni benne, soha többé nem kell pornó? Mert a többség ebben reménykedik hol titkon, hol leírva... Szerintem ilyen nincs. A 89. napon még függő vagyok, utána nem?

Úgy gondolom, olyan ez, mint a lefogyás - hogy női párhuzamot hozzak. Le lehet fogyni 90 napos diétával, persze. Mint ahogy sokat tisztul az agya egy pornófüggőnek ennyi idő alatt. De a 90 napos diétások általam ismert része simán visszahízott, ahogy egy 90 napig tiszta pornófüggő is simán visszaesik, amint egyszer pornót néz .

MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY ÉLETMÓDVÁLTÁS NÉLKÜL NINCS TISZTASÁG. Vagy felvállalja a függő, hogy élethossziglan küzdenie kell és küzdeni fog a függőségével, vagy ott ette a kutya az egészet... És bár ez sokkal nehezebb, mint egy 30/90 napos, esetleg egy egy éves program, de ez tartós sikert hozhat.

Mert ennél a függőségnél ezeknek azt hiszem sokkal központibb szerepe van, mint mondjuk az alkoholisták esetén. (Viszont "kisebb" bajjal is jár.)

Mi a visszaesés?

A hivatalos irodalom szerint azt nevezhetjük visszaesésnek, amikor minimum 7 nap tiszta időszak után  következik be a folyamat - legyen ez alkoholizmus, drogfüggés, pornófüggés. Mi esetünkben maga a visszaesés? Tudom, hogy ezzel a kérdéssel a férjemnek sokszor voltak problémái, és fórumokat olvasva is azt tapasztaltam, hogy nincs ezzel egyedül. Az a visszaesés, hogy pornót néz és maszturbál? Ha csak pornót néz? Ha erotikus képeket néz? Ha a saját videóinkat nézi? Szerintem még mindig nem tudná 100%-os biztonsággal megmondani.

Részemről még megfoghatatlanabb, mégis sokkal észrevehetőbb a visszaesés: úgy szoktam megfogalmazni, hogy "más tudatállapotba kerül". Kissé skizo érzés, de mintha olyankor nem lenne önmaga. Ingerült, beleköt bármibe, türelmetlen, sokszor nem ismeri el, hogy bármi gondja van, mégis minden mozdulatából sugárzik az a fajta türelmetlen ingerültség, amit nagyon nehezen viselek. Az, hogy ez mikor jön elő, változó. Ezelőtt 4 évvel egyértelműen a pornónézéshez volt köthető, de mostanra már nehezebb a kiváltó okok meghatározása. Egyértelmű, hogy maga a pornónézés baj, de egyre többször fordul elő, hogy simán jelentkeznek a tünetek pornónézés nélkül is. Ugyanúgy "kattog", látszik, hogy gond van, de pornót már nem néz, simán az a feszültségszint marad fenn, ami mindig jelentkezni szokott a pornónézések előszeleként. (Egyébként hogy ezzel mit lehetne kezdeni, egyelőre nem tudjuk, szívjuk is rendesen...)

Mi segíti elő a visszaesést?

Tudom, hogy a mi esetünkben mi, de ahogy látom, másoknál is egybecseng a "gyenge pontok" egy része.

• alkoholos befolyásoltság - logikus, ilyenkor veszik a tudatos kontroll, vagy annak egy része, sokkal nehezebb megállni
• HALT - hungry, angry, lonely, tired (éhes, ideges, magányos, fáradt) - teljes találat a betűszó, minél több áll fenn egyszerre, annál nehezebb
• amit még olvastam: BLAST - boredom, loneliness, anger, stress, tiredness (unalom, magány, düh, stressz, fáradtság) - egybecseng az előzővel

Amit nem feltétlenül olvastam másoknál, de nálunk veszélyforrás:

• délutáni alvás - ébredés után könnyebben elveszti a kontrollt
• filmnézés, "magányos tevékenységek" - véletlenül fedeztük fel az összefüggést, hogy amennyiben olyan tevékenységeket végez, amivel elszigeteli magát másoktól, amikben egyedül van, akkor miután kizökken, sokkal nagyobb eséllyel folyamodik pornónézéshez

Az egyik tájékoztató füzet írja, és nagyon igaza van, hogy sokkal könnyebb visszaesni, ha valaki kiegyensúlyozatlan életvitelt folytat. Ezzel teljesen egyetértek. Azt látom, hogy ha itthon megvan a magánélet, munka, pihenés egyensúlya, és nem hullafáradtan zombulunk mindketten, akkor sokkal könnyebben marad tiszta (és nem mellékesen én is könnyebben tudom támogatni ebben).

Mit tehetünk a visszaesés elkerülése érdekében?

A függő részéről: amint veszélyét érzi, kommunikáljon! Az SLAA-sok például folyamatosan tartják egymással a telefonos kapcsolatot, amit nagyon jónak tartok. A redditen is volt rá példa, hogy egy erősebb "kattogás" esetén a többiekkel folytatott kommunikáció segített a függőnek tisztának maradni. Nálunk is segített többször, ha időben szólt, és tudtunk beszélni a dologról, emellett így ő is könnyebben marad tudatos és "éber", jobban odafigyel arra, hogy ne nyisson meg potenciálisan veszélyes oldalakat.

A családtag részéről: szintén a kommunikáció. Ha azt látom, hogy feszült, valami zavarja, akkor próbálom nem hagyni, hogy "elhallgassa" a dolgot, és ha kell, többszöri kérdéssel kényszerítem ki, hogy beszéljen. Ha azt látom, hogy akár akaratlanul, de többször a farka felé nyúl, megakad a szeme a reklámokon (amikben valljuk be, nagyobb a félmeztelen nők száma, mint az ideális lenne), akkor felhívom a figyelmét, hogy szerintem rossz irányba halad.

Sokat segít, ha a külön stresszet okozó szituációt sikerül megoldani, de már az is jó, ha csak simán szóba kerül. Ha nem tudja velem megbeszélni, beszéljen SLAA-sokkal, barátokkal, akár írja meg a redditen, de semmiképpen ne sikkadjon el, mert később erősebben tör ki.

Nagyon szubjektívek a dolgok, amiket leírok, én is tudom. De egy dologban mondhatni objektíven is biztos vagyok: NEM MEGY EGYEDÜL. Aki függő, keressen segítséget. És egy optimális világban azt mondanám, hogy a függő családtagja is keressen magának valakit, akivel teljesen őszintén beszélhet a problémáról. Az alkoholisták esetén például az AA-val párhuzamosan működik a családtagoknak is segítő csoport, amit nagyon jó kezdeményezésnek tartok - sajnos az SLAA-nak ilyen "mellékvonaláról" Magyarországon nem tudok, gondolom itthon nem lenne rá érdeklődő... Emellett az a tapasztalatom, hogy nem is lehet túl egyszerűen olyan partnert találni a barátok, családtagok között, akikkel ilyen jellegű problémáról őszintén lehet beszélni. (Vagy csak én vagyok elszigetelt helyzetben ilyen szempontból?)

Nem gondolom, hogy egy visszaesés a világ vége, mert szinte lehetetlen elkerülni, különösen a kezdő szakaszokban. De nagyon fontosnak tartom, hogy mind a függő, mind a családtagjai arra törekedjenek, hogy minél hamarabb "vége legyen a visszaesésnek", kitisztuljon a függő feje, és akarja ismét felvenni a harcot a függőségével.

És egyúttal a befejezés.

3. Amikor a függő már felépülő - ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy küzd a függőségével, de az esetek többségében már tiszta, vannak megküzdési stratégiái, a tagadásba már soha nem esik vissza, és gyakorlatilag normális életmenetet folytat.

Erről a legkönnyebb írnom, hisz gyakorlatilag a kapcsolatunk kezdetétől ez a helyzet, így ebbe csöppentem vele. Amíg az előző pontokról alkotott véleményem gyakorlatilag mások beszámolóiból, a hivatalos szakirodalomból, illetve a saját véleményemből szűrtem le, addig itt már gyakorlati tapasztalataim is vannak.

Jó esetben itt már feleslegesek a segítő csoportok elérhetőségei, illetve az ezek igénybevételére való biztatás - feltételezem, hogy egy ténylegesen felépülőben lévő függő ezeket már ismeri. Ami továbbra is fontos, az az, hogy partnerek legyünk a felépülésben: hallgassuk meg, ha valami gondja van, próbáljunk vita helyett támogatólag, de nem mindenre bólogatva fellépni.

Ami nálunk 4 év tapasztalata után működni látszik:

• Ha feszült, látom, hogy valami nyomasztja, addig kérdezgetem óvatosan, amíg megfogalmazza, mi az. (Sokszor ugyanis ő maga sem veszi észre a bajt, csak ha már ott van a nyakán. Így viszont kénytelen elgondolkodni, és kimondani, sokszor már ezzel helyre is áll a nyugalom.) Ha megvan a probléma, igyekszünk megoldani, vagy legalábbis átbeszélni, hogy a tehetetlenség-érzése csökkenjen.
• Ha érzi, hogy legszívesebben pornót nézne, akkor ezt azonnal közli: kezdetben akár emailben, aztán szavakkal is. Nem kell részletezni, de így tudok róla, hogy feszült, nagy az esélye a visszaesésnek, és este több figyelmet tudunk szentelni a problémának: akár beszélgetés, akár csak extra törődés formájában.
• Ha pornót nézett, azonnal bevallja. A titkolózás nem megoldás semmire. Illetve amíg nem vallotta be, addig is észrevettem, mert máshogy viselkedik utána.

Emellett meg egyértelmű, hogy igyekszem támogatni azt, hogy eljárjon SLAA-ba, esetleg pszichológushoz, ha arra szükség van. Nagyon fontos, hogy nem szabad kibeszéletlenül hagyni a dolgokat, és időnként kevés vagyok csak én a hallgatásra - ugyan elfogadom, amit mond, de mivel én magam nem ugyanabban a cipőben járok, néha nem tudom átérezni. Ilyen szempontból szerencsés az, ha tud olyanokkal beszélgetni, akik szintén függők.

Úgy fogalmaztuk meg a múltkor, hogy amennyiben ezek megvannak, ő is igyekszik, és sikerül egyensúlyt találni és tartani a munka-magánélet, feladatok és kikapcsolódás között, akkor működik. De úgy, ahogy azt Rémszem Mordon mondta a Harry Potterben: Lankadatlan éberség. A függőség nem gyógyul meg, csak tünetmentes. Ő is, én is nagyon jól tudjuk, hogy elég egy pillanat, és visszaeshet megint, ezért is annyira fontos a kommunikáció, és a folyamatos visszajelzés másoktól.

Nehéz erről a témáról írni azért, mert elég dinamikusan változnak a dolgok. Ha két éve kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, szinte biztosan másképp írtam volna, és gyanítom, egy év múlva is mást írnék. Most ezek látszanak beválni.

Ígértem tegnap a folytatást, íme...

2. Amikor a függő még javában a legmélyebben van a függőségében, de már elismeri saját magának és akár a legközelebbi családtagoknak a függőségét.

Innentől könnyebb valamiből kiindulni, mert van kinek segíteni. Jó esetben vagy maga a függő vallja be függőségét, rosszabb esetben a családtag sejt meg valamit, és kerül sor tisztázó beszélgetésre - egy kutya, innentől ugyanaz a helyzet.

Amit mindenképpen érdemes tisztázni rögtön az elején, hogy a függő vár-e segítséget, mert ha erre kategorikusan nemet mond (=egyedül akar szembeszállni a függőségével, ami ugyan szerintem hatalmas hiba a tapasztalataimból kiindulva, de legyen), akkor kár a gőzért. Sokan csak támogatást várnak, és nem számolnak be minden visszaesésről, útkeresésről. Ezt is el kell fogadni. Aki viszont tényleges segítségre is vágyik, annak az alábbiakat lehet megadni:

• segítő csoportok elérhetősége- ugyanis ellentétben a közhiedelemmel, vannak ilyenek Magyarországon. (Ez egyébként majd több poszt témája is lesz.)

  Elsőként mint hivatalos és bejáratott szervezetet, az SLAA-t érdemes kiemelni. Ez az Anonim Alkoholistákhoz hasonló szervezet (azért említem őket, mert ők ismertek Magyarországon), 12 lépéses csoport. A csoport neve anonim szex- és szerelemfüggők, ami azért nem szerencsés, mert egy pornófüggő véletlenül sem keres rá így a függőségére a neten, így relatív nehéz rájuk találni. Hetente akár többször lehet hozzájuk gyűlésre járni, sorstársakkal megosztani. Annyiban nagy segítséget jelentenek, hogy a függő nem marad egyedül a függőségével, és mindig van kit megkeresnie baj esetén. A 12 lépés erősen javallott náluk, de nem kötelező pont ez alapján küzdeni a függőség ellen.
  Másodsorban tudomásom szerint létezik a lehetőség, hogy rehabilitációs - bentlakásos- intézményeket is igénybe vegyen az ember, ennek pontos menetét jelenleg nem ismerem, de mindenképpen utánanézek, amikor a posztok során eljutok ide.
  Harmadsorban érdemes mindenképpen pszichológust, pszichiátert, addiktológust felkeresni. Erre lehetőség van TB-finanszírozottan is, de úgy vettük észre, hogy magánúton, célirányosan keresve nagyobb sikerrel jár az ember. Ezek a szakemberek egyébként szükség esetén párterápiát is javasolnak.
  Negyedszer említeném meg az internetes lehetőségeket, ahol szintén sorstársakkal találkozhat az ember, ilyen a pornófüggők fóruma, vagy akár a reddites hunnofap közösség. Nem muszáj egyetérteni az elveikkel, de mindenképpen hasznosak, mert különböző alternatívákat kínálnak.

• értő hallgatás - Úgy gondolom, hogy nagyon sokat segít egy pornófüggőnek, hogy ha van kivel beszélnie a dologról visszaesés előtt, illetve utána. Nem kell részletes beszámolóra gondolni, de már az is javíthat a pillanatnyi helyzeten, ha van kihez szólnia, mikor feszült, és érzi, hogy könnyen visszaeshet. Illetve sokat javíthat az is, ha visszaesés után erről akár csak egy szóval, de bevallja ezt valakinek, akinek számít a véleménye, ezzel felelősséget vállalva a tettért.
  Ilyenkor tényleg főként a hallgatás és megértés segít, akármennyire is nehéz, nem a kioktatás, veszekedés. Úgy gondolom a saját tapasztalatunk alapján, hogy nagyon sokat javíthat egy függő állapotán az, ha vannak mellette olyanok, akiknek fontos, és ha úgy érzi, hogy ők a függőségével, hibáival együtt is elfogadják és szeretik. Meg vagyok győződve róla, hogy ez nem az a függőség, amivel egyedül szembe lehet szállni, mert úgy szinte biztos a kudarc. (Kicsit belegondolva: a függőségek többségével így van ez.)
  
  
• ha erre szükség van, sok esetben van, akkor akár párterápia - és ahogy olvasgatok, az esetek többségében azért szükség lenne. A partner önértékelése elég nagyot szokott zuhanni, amikor értesül a párja pornófüggéséről, és azonnal magában keresi a hibát, erősödnek az önértékelési gondok, önbizalomhiány, és ez újabb feszültségeket szül. Ezeknek a feloldásában segíthet sokat egy párterápia, vagy akár a partner személyes terápiája is.
  Azért is fontos ez az alapvető célon kívül (= a pornófüggő partnere ne legyen rövid időn belül lelkileg maga is roncs), mert csak egy egészséges, önmagával rendben lévő ember képes arra, hogy tényleges segítséget nyújtson a másiknak.

Természetesen a függőség felismerésének kezdeti szakaszában nagyon gyakran előfordul, hogy a függő nem keres segítséget, és hisz abban, hogy ő képes lesz egyedül is szembeszállni a függőségével, és legyőzni azt. Sajnos a tapasztalat nem ezt mutatja, úgyhogy az első pár (ezer) próbálkozás után az értelmes ember maga is belátja, hogy segítségre szorul, és az esetben, ha kéri, már érdemes ezeket a lehetőségeket kipróbálnia, akár mindet párhuzamosan is.

Azonban párkapcsolati szemszögből itt is áll részemről az, amit előzőleg mondtam: ha egy függő, bár felismerte a függőségét, ennek ellenére akár évek eltelte után is mereven elzárkózik bármilyen megoldási javaslattól "egyedül akarom ezt végigcsinálni!" felkiáltással, akkor érdemes mérleget készíteni a kapcsolatról, és negatív eredmény esetén lelépni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amennyiben elsőre nem fogad el segítséget, akkor reménytelen, dehogy! Sőt, szerintem normális. De amikor már több hónap, év teljesen sikertelen magányos küzdelem után sem fogadja el a segítő kezet, az már jelez valamit.

Természetesen megint túl hosszúnak ígérkezik ez a bejegyzés, úgyhogy a holnapi nap folyamán fogom hozzáilleszteni a folytatást, és egyben a befejezését is: hogyan segíthetünk egy felépülő függőnek?

Nagyon nehéz a kérdés, és a többséget ez érdekelné a legjobban. Nem vagyok szakember, se pszichológus, se pszichiáter, addiktológus sem, de elég sokat foglalkoztam én magam is a témával, érintett lévén. A saját véleményem írom le, ami nem tudom, mennyire egyezik a "hivatásos" véleményekkel, mindenesetre a tanácstalanságnál biztosan jobb. Szerintem alapvetően többféle helyzetben többféle lehetőség kínálkozik.

1. Amikor a függő még saját magának sem vallja be, hogy függő - tagadásban van.

Ez szerintem a legnehezebb szituáció, a férjemmel is beszélgettünk már róla (annak kapcsán, hogy mit tennénk, ha például a gyerekeinken látnánk, hogy bajban vannak). Lehet, hogy én vagyok a szkeptikus, de a válasz részemről az, hogy semmit sem tehetünk, ami érdemben segítene a helyzet javításában...

Ami esetleg működhet bizalmi kapcsolat esetén, ha óvatosan megpróbáljuk elérni, hogy szóba kerüljön a téma. Természetesen ne egy veszekedés hevében, mert onnantól veszett fejsze nyele az értelmes kommunikáció. Viszont nyugodt, beszélgetős légkörben van rá esély, hogy átbeszéljük a függőség tárgyához való viszonyt, esetünkben a szexfilmekkel, pornóval kapcsolatos hozzáállást, esetleg jelezzük, hogy mi ebben a témában bizony problémákat vélünk felfedezni. És aztán ez vagy működik, és elindítja a vezérhangyát a másik agyában, vagy nem. (Esélyes, hogy vagy nem, a tagadás elég erős minden függőben, hiszen védik saját magukat.)

Többen próbálkoztak azzal is, hogy "véletlenül" előhagytak egy-egy pornófüggéssel kapcsolatos cikket a számítógép böngészőjében, esetleg szóba hoztak ilyen újságcikkeket, stb. Nem tudom, mennyire őszintén, de páran valamiféle haladásról számoltak be - a partner futólag elismerhette, hogy gond van, de aztán gyakran már egy-két nap után tagadott mindent. Egy próbát ennek ellenére megérhet a dolog.

Részemről ehhez még egy dolgot tennék hozzá, ha a saját gyerekemnek adnék tanácsot: ha nem válik be semmi, és a partner továbbra sem ismeri be függőségét, inkább csak egyre mélyebbre süllyed: MENEKÜLJ. És ezt teljesen komolyan mondom. Segíteni csak annak lehet (és szabad), aki ezt kéri, és maga is igyekszik kikapaszkodni a gödörből. Aki nem akar saját maga kimászni, az csak magával rántja a másikat. A végeredmény: egy függő helyett lesz egy függő és egy lelki roncs, aki rossz esetben maga is függőségbe menekül majd... Szóval ne, ha nem látszik változás, azonnal menekülni.

Egyébként már írtam is, de nálunk is alapvetés - amint a férjemen azt látom, hogy feladta a függőségével folytatott küzdelmet, "megy a levesbe". Akármilyen nehéz is ezt megtenni azzal, akit szeretünk.

Holnap folytatása következik: Hogyan segítsünk azoknak, akik már tudatában vannak függőségüknek.

A többség az általam olvasottak/hallottak alapján akkor jön rá, hogy a párja pornófüggő, amikor egy-egy véletlen folytán beleszalad a netes előzményekben a tömérdek szexfilmbe, esetleg erotikus képeket talál a másik telefonján.

[Félreértés ne essék: az emberek többsége (a nők is!) néz pornót, szexfilmeket időnként. Ez teljesen normális, ahogy az önkielégítés is. A férjemmel egyszer beszélgettünk erről: mikortól számít valaki függőnek? Arra lyukadtunk ki, hogy az egész dolog kulcsa a kényszeresség, amit futólag említettem is az előző bejegyzésben. (Sokkal egyszerűbb definiálni ezt, ha alkoholistákra vonatkoztatjuk:a z alkoholizmus kényszeres és kontroll nélküli alkoholfogyasztás, általában a fogyasztó egészségének, személyes kapcsolatainak és társadalmi helyzetének kárára. Még ez sem pontos, de hasonló definícióból indulnék ki a pornófüggés esetén.)]

Ezt jó esetben egy beszélgetés, rossz esetben egy csúnya vita követi, aztán a nő folyamatos nyomozása, amíg világossá nem válik számára, hogy a másik viselkedése és pornóhoz való hozzáállása túllép a normálison.

Ha ilyen eset nem történik, és a másik nem őszinte, akkor nehéz a helyzet. Mik azok az intő jelek, amiket látva már érdemes kicsit jobban odafigyelni, hogy csak egészséges mértékű szexuális étvággyal állunk szemben, esetleg már függőséggel?

• napi akár több óra pornónézés - nagyon gyakran a társasági élet, egyéb feladatok, munka rovására
• néhány esetben több terrabájtnyi pornó, akár dvd-ken rendszerezve, akár a gépen (persze ennek hiánya sem jelent semmit ma, amikor ezrével érhetőek el videómegosztókon pornófilmek)
• a társasági kapcsolatok hanyatlása - barátokkal folytatott programok lemondása, párkapcsolat ellaposodása, kezdeményezőkészség hiánya
• csökkenő teljesítőképesség valós partnerrel, merevedési problémák
• a párkapcsolatban lévő szex egy idő után megritkul, sokszor teljesen elmarad, viszont a napi akár többszöri maszturbálás pornónézéssel állandóvá válik
• sok helyen olvastam arról is, hogy a szex egyre inkább művivé válik, a partner instrukciókat osztogat, filmekben látott, gyakran extrém dolgokat akar beemelni
• hirtelen hangulatváltozások attól függően, épp melyik szakaszában van a függőségnek

Természetesen ez amolyan nesze semmi, fogd meg jól lista - ezen tünetek hiányában is lehet valaki pornófüggő, nálunk például csak az utolsó van jelen, köszönhetően annak, hogy közel sem a kezdeti stádiumban van a férjem függőségtől történő megszabadulása. De az elmúlt években sok fórumon jártam, és úgy vettem észre, hogy a  többségnél valahogy így indul a dolog.

Teljesen biztosra nem mehet senki, csak maga a függő állapíthatja meg saját magáról, hogy baj van. (Ez általában elég sokára történik meg...) A partner maximum a finom jelzésekig juthat el, tartós, bizalommal teli kapcsolat esetén esetleg megpróbálhatja egy beszélgetés keretében elmondani, hogy benne felmerült a másik függőségének gondolata - de nem tudom, eljut-e ezzel valahová. Ilyen jellegű tapasztalatom nincs. Amit tudok, hogy nincsenek általános érvényű szabályok ebben sem.

Természetesen ez is két részben, mert minden eset más. Elsőként megpróbáltam jelenlegi tudásom és az általam ismert irodalom alapján összefoglalni, mik a függő tipikus tünetei:

• napi egyszeri vagy többszöri pornónézés, esetleg pornómaratonok (több órás) - kulcs a kényszeresség - akkor is néz, ha fontosabb dolga lenne, fizikailag nem is kívánja vagy nem megfelelő az alkalom
• ha választhat a normális, valódi szex és a pornó között, többször az utóbbit választja
• sokszor olyan, mintha nem lenne igénye szexuális életre - pedig csak a pornóban éli ki, így egy esetleges párkapcsolatban már nem tud teljesíteni
• pornógyűjteménye van a számítógépén/videókon, esetleg szexoldalak linkjeiből
• a lebukás veszélye ellenére is pornót néz, sőt, sokakat ez tüzel fel
• az ingerküszöbe a kezdetekhez képest kitolódik - a hagyományos szexuális aktustól eljut a már perverznek tartott témákig, sokszor törvénybe ütköző dolgokat néz, mert már csak ezek tüzelik fel
• ha szomorú, akkor pornóval vigasztalódik
• ha boldog, akkor gyakran pornóval jutalmazza meg magát
• ha pár napon keresztül nem nézhet pornót valamilyen oknál fogva, akkor tipikus elvonási tüneteket produkál, és alig várja, hogy hozzájusson az "adagjához"
• könnyen elszigetelődik - programokat mond le, hogy inkább pornót nézhessen, igyekszik hamar elszabadulni a baráti társaságból is
• viszont pornónézés után pillanatokra kitisztul a feje, az önértékelése hirtelen zuhanni kezd, és nem érti, miért is csinálta az egészet - abbahagyni mégsem tudja

És ahonnan a legtöbben rájönnek, hogy gáz van a pornónézéssel: előbb vagy utóbb a függő el szokott jutni odáig, hogy merevedési problémái lesznek, nem tud teljesíteni az ágyban, sőt, a kitolódott ingerküszöb miatt már fel sem izgul valódi hús-vér szexuális partnerrel. Sokszor csak maszturbálás segítségével képes elmenni, vagy azzal sem. Ehhez jön aztán az, hogy a  napi többszöri maszturbálás miatt könnyen okozhat önmagának sérülést a nemi szervén, de ennek ellenére is kényszeresen farkat ver, amint alkalom adódik rá.

Nálunk speciális a helyzet, a tünetek egy része megvan, de az egyik legfőbb, a szexuális téren fellépő problémák hiányoznak - ilyen szempontból sokaknál jobb a helyzetünk, viszont könnyebben is hajlamosak vagyunk elfeledkezni a problémáról.

A férjem tüneteit elég nehéz megfogni... Valószínűleg ő pontosabban össze tudná szedni, mivel is jár a függősége. Most megpróbálom én leírni, hogy az én, illetve a gyerekek szempontjából mivel jár. Annyiban tudnám összefoglalni, hogy "amikor a függő kerekedik felül benne, akkor teljesen más lesz". Jelenleg itt tartunk (azért írom, hogy jelenleg, mert ez az idő múlásával mindig változik, nem konstans dolog):

• önzővé válik, az empatikus készsége megszűnik, és minden külső körülmény zavarja, ami esetleg hátráltatja a függősége kiélésében
• így türelmetlen velem és a gyerekekkel
• keresi az alkalmat, hogy vitát generáljon - gondolom azért, mert ha a vita kellőképpen elmérgesedik, akkor kivonulhat a család életéből, megsértődhet rám és a világra, és igenis jár neki (szerinte), hogy pornót nézhessen
• nagyon negatív lesz, hirtelen mindent a létező legrosszabbnak lát, és ennek hangot is ad, sokszor igazságtalanul
• a végére szépen elmerül az önsajnálatban,az önértékelése szintén padlóra kerül, amivel aztán "minden mindegy" elven feljogosítja magát, hogy ismét pornót nézzen

Amikor túl van a visszaesésen, akkor persze nem egyik pillanatról a másikra tisztul ki a feje, így az utána lévő két-három nap mindig kritikus. Akkor elég egyetlen pillanat a visszaeséshez. Ezzel párhuzamosan viszont a hosszabb tiszta időszakok hozzásegítik ahhoz, hogy hamarabb kimásszon egy-egy megcsúszás után a gödörből.

Szerencse I.

Több, mint négy éve ismerkedtünk meg egy közös barát kapcsán. Már megismerkedésünkkor közölte, hogy pornófüggő, és ezért nevezhetem magam szerencsésnek: nem egy tagadás fázisában járó, hazudozó, a problémát fel nem ismerő függőt fogtam ki. (Eddigre túl volt a pszichológuson, a bentlakásos terápián, SLA-n. Felépülőfélben lévő függőnek tekinthette magát.) Természetesen a "pornófüggő kifejezés számomra teljesen ismeretlen volt, de nagyjából egészéből tisztázta, miről van szó, és mivel jár ez az egész. (Aztán menet közben számomra is pontosan világossá vált a dolog...)

Azóta is tudatában vagyunk a problémának, hol jobban középpontban van, hol kevésbé. A feszültség, fáradtság, kialvatlanság nem tesz jót egyikünknek sem, és különösen a második-harmadik évben emiatt aztán voltak nehezebb időszakok (=gyakoribb pornónézés, emiatt kicsit befordulás, stílusváltás, veszekedések, kibékülés, majd az egész előröl). Jelenleg ismét több nehézségen, durván elfajuló vitákon  vagyunk túl, de úgy látom, ismét javul a helyzet. Mindketten objektíven látjuk, hogy a visszaesés oka a fizikai-szellemi kimerültségünkben (is) keresendő, erre próbálunk, próbáltunk megoldást találni, talán sikerrel.

Most magánvélemény következik, lehet másképp gondolni, de én így gondolom: Azért nevezem ezt szerencsésnek, mert úgy gondolom, hogy egy tagadásban lévő függővel nem sok mindent lehet kezdeni...
Tagadásnak ez esetben azt nevezem, ha

• az illető nincs tudatában, hogy problémája van a pornóval
• már tudja, hogy ez gond, de mindenki előtt tagadja, sokszor még önmaga előtt is "kimagyarázza" a dolgot

Meg lehet próbálni felhívni a figyelmét arra, hogy amit csinál, az már kóros, de ez nem szokott sikerrel járni. Innentől a családtag sok mindent nem tehet:  feleségként vagy mellette lehet maradni, és idővel elveszíteni az egészséges önértékelést, meggyűlölni a másikat és tönkretenni a saját, illetve a gyerekek életét; vagy amint észrevesszük a másik elzárkózását, változtatni nem akarását, el lehet menekülni, lehetőleg minél gyorsabban. Vallom, hogy segíteni csak annak lehet, aki maga is akarja. Teljesen tévesnek tartom az ilyenkor szokásos általános hozzáállást, hogy "majd a kedvemért megváltozik", "majd én meggyógyítom", "majd én segítek neki, hogy észrevegye, hogy ez baj". NEM FOG MŰKÖDNI. Vagy legalábbis nem láttam még példát ilyenre sem alkoholistánál, sem drogosnál, sem agresszív férj esetén, és sem pornófüggőnél. Amíg a másik nem kér segítséget, és nem ismeri fel, hogy gond van, a segíteni szándékozó gyakorlatilag tehetetlen...

Szerencse II.

Nagyon nagy mázlinak tartom azt, hogy nálunk ennek a vallomásnak nem az lett a vége, mint a többségnél. Ugyanis nem lettek ettől önértékelési gondjaim, ahogy az a nőknél ilyen esetben lenni szokott. ("Nem vagyok elég jó neki, ezért néz pornót." "Nem tetszem neki, a pornószínésznőknek sokkal nagyobb/szebb/kisebb/feszesebb/stb. a mellük/seggük/hasuk/pinájuk/stb.") Részemről értem, hogy nála a pornónézés függőség, és nem azért nézi, mert velem gond van, hanem mert függő. Ahogy egy alkoholista sem azért iszik, mert a családja túl fárasztó, és máshogy nem tudja elviselni őket.

Minek köszönhető ez? Nem tudom. Kellett hozzá egy nagy adag szerencse, maga a helyzet, hogy nem a kapcsolat alatt tudtam meg a függőség létét, hanem már előtte, illetve gondolom a tipikus személyiségjeleim is - nem szeretem magamat hibáztatni mások hülyesége miatt.

Azoknak, akik hasonló cipőben járnak, egyetlen dolgot teljesen őszintén tudok mondani: NEM TI TEHETTEK ARRÓL, HOGY A PÁROTOK FÜGGŐ. A függőség kialakulásának vannak (sok esetben rejtett) gyökerei, de még soha nem láttam olyat, hogy azért alakult volna ki pornófüggés, mert egy srác nem volt elégedett a barátnője kinézetével. A fórumok, amiket német és magyar nyelven olvasok, szintén nem erről tanúskodnak - a függőség kialakulása a többségnél már kamasz, kiskamasz korban indul, amikor még nem is beszélhetünk párkapcsolatról. Az lehet, hogy pont egy tartós kapcsolatban eszmél rá a srác, hogy függő, de ez nem a párja hibája! Nem sok alapigazságot tartok érvényesnek (mert szerintem minden eset más), de az itt leírtakban teljesen biztos vagyok.

Szerencse III.

A férjem változtatni akar ezen. Nem fásult bele, nem gondolja úgy, hogy ez normális, nem jut el a belenyugvásig. Tiszta akar lenni és maradni, mert fontosnak tartja ezt miattam, a gyerekek miatt, és a legfontosabb: saját maga miatt is. Innentől tudunk egymással mit kezdeni viták után is, mert azt látom, hogy hiába egy megingás, de haladunk, és ténylegesen dolgozik az ügyön. Egyébként még a legelején tisztáztuk, hogy amint azt látom, hogy csak én akarom, hogy a kapcsolatunk működjön, és nem tesz meg mindent a józansága érdekében, azonnal itt hagyom. Komolyan gondolom, és tudja ezt. Talán ez is segíthet, mint visszatartó erő, ha egyszer elgondolkodna azon, hogy feladja ezt az egészet.

Szerencse IV.

Gondolkodtam, hogyan tudnám ezt összefoglalni, és arra jutottam, hogy a legszerencsésebb dolog, hogy a függőségétől eltekintve gyakorlatilag mintaszerű a kapcsolatunk és minden rendben közöttünk. Szeret engem, én is őt. Nincsenek szexuális problémáink, bármit meg tudunk beszélni, kölcsönösen szeretik egymást a gyerekekkel, akikkel sok időt tud tölteni a munkája rugalmasságából kifolyólag. Nem érzem magam egyedül, sokat segít itthon, sokat utazunk. Minden teljesen tökéletesen, amerikaifilmesen nyálas - lenne, ha ez a függőség nem lenne. És azt hiszem könnyebb úgy nagy levegőt venni egy-egy konfliktus után, hogy más téren nincsenek zavarok, amik vannak, azok pedig gyakorlatilag mind a függőségből vezethetők le.

Körülbelül ennyiben tudnám összefoglalni az alapvető dolgainkat. És pont ezekből kiindulva mondom, hogy nincsenek egyértelmű válaszok a problémákra. Nem gondolom, hogy van két egyforma eset, két egyforma kiindulópont, két egyforma lefolyás. Innentől nincsenek örökérvényű válaszok sem.

Amit tudok, hogy nálunk mi működik és mi nem. És ezt szeretném többek között összefoglalni, mert talán egy-egy dolog is segítséget jelenthet másoknak. Különösen a nőknek, akiket, valljuk be, a pornófüggő férfiak teljesen kizárnak a problémáikból - és elég itt az SLA működésére, esetleg a hunnofapos reddit oldal működésére gondolni. (Meggyőződésem, hogy ez hiba - nincs nagyobb segítség, mint valaki, aki tud a problémáról, ott van a függővel és támogatja.) A pornófüggők párjainak, családtagjainak semmi elérhető szakirodalom nincs, hogy mit tegyenek, mit ne, hogy viszonyuljanak a problémához. És nincs rendesen működő fórum sem, ahol tapasztalatot cserélhetnének (igen, tudom a pornófüggők fórumának "Párom és a pornó" topikjáról, de nem tartom működő, ténylegesen segítséget jelentő oldalnak). Nagyon hiányolom ezt én magam is, de négy év után, egy felépülő függővel úgy döntöttem, hogy ha mást nem, legalább magamnak leírom azt, hogy mi vált be nekünk és mi nem, hol vannak a lehetőségek, és merre lehet keresgélni. Ha ezzel bárkinek segítek, már megérte.

Tegnap némi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ha már felszabadult ez a blog.hu-s cím Cris költözése miatt, engedélyt kérek tőle arra, hogy átvegyem, és a témával kapcsolatosan tervezett gyűjtőoldalam itt szerkeszthessem. Az engedélyt (és a belépéshez szükséges adatokat) megkaptam, így itt vagyok.

Ha már itt vagyok - ki vagyok?

Nem, én nem vagyok pornófüggő. Tudomásom szerint semmilyen más függő sem, de ez mint tudjuk szubjektív. (Nincs egészséges ember, csak olyan, akit nem vizsgáltak ki elég alaposan.) Nő vagyok, a huszas éveim végén járok, és a férjem pornófüggő. Nem a titkos fajtából, hanem abból, aki tisztában van a függőségével, és próbál tenni ellene. Mint ilyen, érintettnek érzem magam a témában, és úgy gondoltam, ésszerű lenne egy olyan oldalt létrehozni, ahol összegyűjtöm a magyarul elérhető pár cikket, angolul, németül megjelent pár megállapítást, és ami fontosabb: a saját szubjektív véleményemet és megérzésemet a pornófüggésről és annak kezeléséről.

Miért ez a blog?

Egyre több oldal foglalkozik a neten a pornófüggőkkel és függőségükkel. Gondolom sokan találnak ide a "pornófüggő" keresőszóval, ők valószínűleg már túl vannak például a pornófüggők fórumán (http://pornofuggok.7forum.net/f1-pornofuggok-foruma), a pornofuggoseg.blog.hu-n, esetleg a redditen és a megjelent 10-20 könnyen elérhető cikken is. Fontosak ezek az oldalak, mert hiányt pótolnak - végre legalább beszélnek a problémáról. Azonban részemről nem értek egyet sok olyan meglátásban, amiket leírnak, illetve nem hiszek abban, hogy létezik egyedüli, üdvözítő megoldás ezen addikció kezelésére (ha egyszer minden ember, és ezzel függő más, miért lenne logikus, hogy ugyanaz a módszer jön be mindnek?). Viszont be tudok számolni egyfajta útkeresési folyamatról, amiben magam is benne élek egy pornófüggő társaként.

Az a tapasztalatom, hogy a pornófüggők nagy része nem él párkapcsolatban. Az a kevés, aki igen, az esetek többségében nem számol be a feleségének/férjének/partnerének a függőségéről, sem az ezzel kapcsolatos napi gondokról, érzésekről. Ahogy látom, már az unikum, ha valaki bevallja a másiknak, hogy pornófüggő, de az már szinte mindenki részéről természetes, hogy nem fogja a "problémáival terhelni" a másik felet. Részemről erre egy dolgot tudok mondani: hazugságban élni lehet, csak minek? Azért is írom ezt a blogot, hogy azok, akik pornófüggővel kötötték össze az életüket, esetleg azok, akik párkapcsolatban élő függők, láthassák, hogy működhet ez az egész a partner bevonásával, egymás kölcsönös segítésével és teljes őszinteséggel.

Miket fogsz itt találni?

Terveim szerint:

"Szakirodalmat":

• Cikkek linkeit
• Ajánlott könyveket
• A pornófüggéssel foglalkozó oldalak, szervezetek, csoportok elérhetőségeit

Szubjektív beszámolókat:

• arról, hogy milyen az élet egy pornófüggővel
• hogy részünkről milyen módszereket próbálunk alkalmazni azért, hogy ne a függőség irányítsa a kapcsolatunkat

Egyelőre azt hiszem ennyit bemutatkozásként. A kommentezést elég liberálisan szabadon hagytam, de előre jelzem, hogy ez az én homokozóm, és aki nekiáll vödörrel szórni a homokot mások fejére, esetleg dobálózni kezd a kislapáttal, azt csúnyán kiutasítom - nem tagadom, van bennem némi diktatórikus hajlam. Várok mindenkit, aki érdekel a téma. :)

Visszaköltöztem a wordpress oldalára. 

Ezen a linken lehet olvasni a régi és újabb bejegyzéseimet:

http://pornofugges.wordpress.com