Szerencse I.

Több, mint négy éve ismerkedtünk meg egy közös barát kapcsán. Már megismerkedésünkkor közölte, hogy pornófüggő, és ezért nevezhetem magam szerencsésnek: nem egy tagadás fázisában járó, hazudozó, a problémát fel nem ismerő függőt fogtam ki. (Eddigre túl volt a pszichológuson, a bentlakásos terápián, SLA-n. Felépülőfélben lévő függőnek tekinthette magát.) Természetesen a "pornófüggő kifejezés számomra teljesen ismeretlen volt, de nagyjából egészéből tisztázta, miről van szó, és mivel jár ez az egész. (Aztán menet közben számomra is pontosan világossá vált a dolog...)

Azóta is tudatában vagyunk a problémának, hol jobban középpontban van, hol kevésbé. A feszültség, fáradtság, kialvatlanság nem tesz jót egyikünknek sem, és különösen a második-harmadik évben emiatt aztán voltak nehezebb időszakok (=gyakoribb pornónézés, emiatt kicsit befordulás, stílusváltás, veszekedések, kibékülés, majd az egész előröl). Jelenleg ismét több nehézségen, durván elfajuló vitákon  vagyunk túl, de úgy látom, ismét javul a helyzet. Mindketten objektíven látjuk, hogy a visszaesés oka a fizikai-szellemi kimerültségünkben (is) keresendő, erre próbálunk, próbáltunk megoldást találni, talán sikerrel.

Most magánvélemény következik, lehet másképp gondolni, de én így gondolom: Azért nevezem ezt szerencsésnek, mert úgy gondolom, hogy egy tagadásban lévő függővel nem sok mindent lehet kezdeni...
Tagadásnak ez esetben azt nevezem, ha

• az illető nincs tudatában, hogy problémája van a pornóval
• már tudja, hogy ez gond, de mindenki előtt tagadja, sokszor még önmaga előtt is "kimagyarázza" a dolgot

Meg lehet próbálni felhívni a figyelmét arra, hogy amit csinál, az már kóros, de ez nem szokott sikerrel járni. Innentől a családtag sok mindent nem tehet:  feleségként vagy mellette lehet maradni, és idővel elveszíteni az egészséges önértékelést, meggyűlölni a másikat és tönkretenni a saját, illetve a gyerekek életét; vagy amint észrevesszük a másik elzárkózását, változtatni nem akarását, el lehet menekülni, lehetőleg minél gyorsabban. Vallom, hogy segíteni csak annak lehet, aki maga is akarja. Teljesen tévesnek tartom az ilyenkor szokásos általános hozzáállást, hogy "majd a kedvemért megváltozik", "majd én meggyógyítom", "majd én segítek neki, hogy észrevegye, hogy ez baj". NEM FOG MŰKÖDNI. Vagy legalábbis nem láttam még példát ilyenre sem alkoholistánál, sem drogosnál, sem agresszív férj esetén, és sem pornófüggőnél. Amíg a másik nem kér segítséget, és nem ismeri fel, hogy gond van, a segíteni szándékozó gyakorlatilag tehetetlen...

Szerencse II.

Nagyon nagy mázlinak tartom azt, hogy nálunk ennek a vallomásnak nem az lett a vége, mint a többségnél. Ugyanis nem lettek ettől önértékelési gondjaim, ahogy az a nőknél ilyen esetben lenni szokott. ("Nem vagyok elég jó neki, ezért néz pornót." "Nem tetszem neki, a pornószínésznőknek sokkal nagyobb/szebb/kisebb/feszesebb/stb. a mellük/seggük/hasuk/pinájuk/stb.") Részemről értem, hogy nála a pornónézés függőség, és nem azért nézi, mert velem gond van, hanem mert függő. Ahogy egy alkoholista sem azért iszik, mert a családja túl fárasztó, és máshogy nem tudja elviselni őket.

Minek köszönhető ez? Nem tudom. Kellett hozzá egy nagy adag szerencse, maga a helyzet, hogy nem a kapcsolat alatt tudtam meg a függőség létét, hanem már előtte, illetve gondolom a tipikus személyiségjeleim is - nem szeretem magamat hibáztatni mások hülyesége miatt.

Azoknak, akik hasonló cipőben járnak, egyetlen dolgot teljesen őszintén tudok mondani: NEM TI TEHETTEK ARRÓL, HOGY A PÁROTOK FÜGGŐ. A függőség kialakulásának vannak (sok esetben rejtett) gyökerei, de még soha nem láttam olyat, hogy azért alakult volna ki pornófüggés, mert egy srác nem volt elégedett a barátnője kinézetével. A fórumok, amiket német és magyar nyelven olvasok, szintén nem erről tanúskodnak - a függőség kialakulása a többségnél már kamasz, kiskamasz korban indul, amikor még nem is beszélhetünk párkapcsolatról. Az lehet, hogy pont egy tartós kapcsolatban eszmél rá a srác, hogy függő, de ez nem a párja hibája! Nem sok alapigazságot tartok érvényesnek (mert szerintem minden eset más), de az itt leírtakban teljesen biztos vagyok.

Szerencse III.

A férjem változtatni akar ezen. Nem fásult bele, nem gondolja úgy, hogy ez normális, nem jut el a belenyugvásig. Tiszta akar lenni és maradni, mert fontosnak tartja ezt miattam, a gyerekek miatt, és a legfontosabb: saját maga miatt is. Innentől tudunk egymással mit kezdeni viták után is, mert azt látom, hogy hiába egy megingás, de haladunk, és ténylegesen dolgozik az ügyön. Egyébként még a legelején tisztáztuk, hogy amint azt látom, hogy csak én akarom, hogy a kapcsolatunk működjön, és nem tesz meg mindent a józansága érdekében, azonnal itt hagyom. Komolyan gondolom, és tudja ezt. Talán ez is segíthet, mint visszatartó erő, ha egyszer elgondolkodna azon, hogy feladja ezt az egészet.

Szerencse IV.

Gondolkodtam, hogyan tudnám ezt összefoglalni, és arra jutottam, hogy a legszerencsésebb dolog, hogy a függőségétől eltekintve gyakorlatilag mintaszerű a kapcsolatunk és minden rendben közöttünk. Szeret engem, én is őt. Nincsenek szexuális problémáink, bármit meg tudunk beszélni, kölcsönösen szeretik egymást a gyerekekkel, akikkel sok időt tud tölteni a munkája rugalmasságából kifolyólag. Nem érzem magam egyedül, sokat segít itthon, sokat utazunk. Minden teljesen tökéletesen, amerikaifilmesen nyálas - lenne, ha ez a függőség nem lenne. És azt hiszem könnyebb úgy nagy levegőt venni egy-egy konfliktus után, hogy más téren nincsenek zavarok, amik vannak, azok pedig gyakorlatilag mind a függőségből vezethetők le.

Körülbelül ennyiben tudnám összefoglalni az alapvető dolgainkat. És pont ezekből kiindulva mondom, hogy nincsenek egyértelmű válaszok a problémákra. Nem gondolom, hogy van két egyforma eset, két egyforma kiindulópont, két egyforma lefolyás. Innentől nincsenek örökérvényű válaszok sem.

Amit tudok, hogy nálunk mi működik és mi nem. És ezt szeretném többek között összefoglalni, mert talán egy-egy dolog is segítséget jelenthet másoknak. Különösen a nőknek, akiket, valljuk be, a pornófüggő férfiak teljesen kizárnak a problémáikból - és elég itt az SLA működésére, esetleg a hunnofapos reddit oldal működésére gondolni. (Meggyőződésem, hogy ez hiba - nincs nagyobb segítség, mint valaki, aki tud a problémáról, ott van a függővel és támogatja.) A pornófüggők párjainak, családtagjainak semmi elérhető szakirodalom nincs, hogy mit tegyenek, mit ne, hogy viszonyuljanak a problémához. És nincs rendesen működő fórum sem, ahol tapasztalatot cserélhetnének (igen, tudom a pornófüggők fórumának "Párom és a pornó" topikjáról, de nem tartom működő, ténylegesen segítséget jelentő oldalnak). Nagyon hiányolom ezt én magam is, de négy év után, egy felépülő függővel úgy döntöttem, hogy ha mást nem, legalább magamnak leírom azt, hogy mi vált be nekünk és mi nem, hol vannak a lehetőségek, és merre lehet keresgélni. Ha ezzel bárkinek segítek, már megérte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.