Ígértem tegnap a folytatást, íme...

2. Amikor a függő még javában a legmélyebben van a függőségében, de már elismeri saját magának és akár a legközelebbi családtagoknak a függőségét.

Innentől könnyebb valamiből kiindulni, mert van kinek segíteni. Jó esetben vagy maga a függő vallja be függőségét, rosszabb esetben a családtag sejt meg valamit, és kerül sor tisztázó beszélgetésre - egy kutya, innentől ugyanaz a helyzet.

Amit mindenképpen érdemes tisztázni rögtön az elején, hogy a függő vár-e segítséget, mert ha erre kategorikusan nemet mond (=egyedül akar szembeszállni a függőségével, ami ugyan szerintem hatalmas hiba a tapasztalataimból kiindulva, de legyen), akkor kár a gőzért. Sokan csak támogatást várnak, és nem számolnak be minden visszaesésről, útkeresésről. Ezt is el kell fogadni. Aki viszont tényleges segítségre is vágyik, annak az alábbiakat lehet megadni:

• segítő csoportok elérhetősége- ugyanis ellentétben a közhiedelemmel, vannak ilyenek Magyarországon. (Ez egyébként majd több poszt témája is lesz.)

  Elsőként mint hivatalos és bejáratott szervezetet, az SLAA-t érdemes kiemelni. Ez az Anonim Alkoholistákhoz hasonló szervezet (azért említem őket, mert ők ismertek Magyarországon), 12 lépéses csoport. A csoport neve anonim szex- és szerelemfüggők, ami azért nem szerencsés, mert egy pornófüggő véletlenül sem keres rá így a függőségére a neten, így relatív nehéz rájuk találni. Hetente akár többször lehet hozzájuk gyűlésre járni, sorstársakkal megosztani. Annyiban nagy segítséget jelentenek, hogy a függő nem marad egyedül a függőségével, és mindig van kit megkeresnie baj esetén. A 12 lépés erősen javallott náluk, de nem kötelező pont ez alapján küzdeni a függőség ellen.
  Másodsorban tudomásom szerint létezik a lehetőség, hogy rehabilitációs - bentlakásos- intézményeket is igénybe vegyen az ember, ennek pontos menetét jelenleg nem ismerem, de mindenképpen utánanézek, amikor a posztok során eljutok ide.
  Harmadsorban érdemes mindenképpen pszichológust, pszichiátert, addiktológust felkeresni. Erre lehetőség van TB-finanszírozottan is, de úgy vettük észre, hogy magánúton, célirányosan keresve nagyobb sikerrel jár az ember. Ezek a szakemberek egyébként szükség esetén párterápiát is javasolnak.
  Negyedszer említeném meg az internetes lehetőségeket, ahol szintén sorstársakkal találkozhat az ember, ilyen a pornófüggők fóruma, vagy akár a reddites hunnofap közösség. Nem muszáj egyetérteni az elveikkel, de mindenképpen hasznosak, mert különböző alternatívákat kínálnak.

• értő hallgatás - Úgy gondolom, hogy nagyon sokat segít egy pornófüggőnek, hogy ha van kivel beszélnie a dologról visszaesés előtt, illetve utána. Nem kell részletes beszámolóra gondolni, de már az is javíthat a pillanatnyi helyzeten, ha van kihez szólnia, mikor feszült, és érzi, hogy könnyen visszaeshet. Illetve sokat javíthat az is, ha visszaesés után erről akár csak egy szóval, de bevallja ezt valakinek, akinek számít a véleménye, ezzel felelősséget vállalva a tettért.
  Ilyenkor tényleg főként a hallgatás és megértés segít, akármennyire is nehéz, nem a kioktatás, veszekedés. Úgy gondolom a saját tapasztalatunk alapján, hogy nagyon sokat javíthat egy függő állapotán az, ha vannak mellette olyanok, akiknek fontos, és ha úgy érzi, hogy ők a függőségével, hibáival együtt is elfogadják és szeretik. Meg vagyok győződve róla, hogy ez nem az a függőség, amivel egyedül szembe lehet szállni, mert úgy szinte biztos a kudarc. (Kicsit belegondolva: a függőségek többségével így van ez.)
  
  
• ha erre szükség van, sok esetben van, akkor akár párterápia - és ahogy olvasgatok, az esetek többségében azért szükség lenne. A partner önértékelése elég nagyot szokott zuhanni, amikor értesül a párja pornófüggéséről, és azonnal magában keresi a hibát, erősödnek az önértékelési gondok, önbizalomhiány, és ez újabb feszültségeket szül. Ezeknek a feloldásában segíthet sokat egy párterápia, vagy akár a partner személyes terápiája is.
  Azért is fontos ez az alapvető célon kívül (= a pornófüggő partnere ne legyen rövid időn belül lelkileg maga is roncs), mert csak egy egészséges, önmagával rendben lévő ember képes arra, hogy tényleges segítséget nyújtson a másiknak.

Természetesen a függőség felismerésének kezdeti szakaszában nagyon gyakran előfordul, hogy a függő nem keres segítséget, és hisz abban, hogy ő képes lesz egyedül is szembeszállni a függőségével, és legyőzni azt. Sajnos a tapasztalat nem ezt mutatja, úgyhogy az első pár (ezer) próbálkozás után az értelmes ember maga is belátja, hogy segítségre szorul, és az esetben, ha kéri, már érdemes ezeket a lehetőségeket kipróbálnia, akár mindet párhuzamosan is.

Azonban párkapcsolati szemszögből itt is áll részemről az, amit előzőleg mondtam: ha egy függő, bár felismerte a függőségét, ennek ellenére akár évek eltelte után is mereven elzárkózik bármilyen megoldási javaslattól "egyedül akarom ezt végigcsinálni!" felkiáltással, akkor érdemes mérleget készíteni a kapcsolatról, és negatív eredmény esetén lelépni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amennyiben elsőre nem fogad el segítséget, akkor reménytelen, dehogy! Sőt, szerintem normális. De amikor már több hónap, év teljesen sikertelen magányos küzdelem után sem fogadja el a segítő kezet, az már jelez valamit.

Természetesen megint túl hosszúnak ígérkezik ez a bejegyzés, úgyhogy a holnapi nap folyamán fogom hozzáilleszteni a folytatást, és egyben a befejezését is: hogyan segíthetünk egy felépülő függőnek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.