Ha jól emlékszem, írtam már erről egy-egy bejegyzésben gondolatokat, de fontosnak tartom annyira ezt a gondolatot, hogy külön posztot is szenteljek neki. Amit most leírok, az meggyőződésem (mint mindig), és eddig nem volt olyan, aki megpróbált volna meggyőzni az ellenkezőjéről tiszta fejjel. Ez a téma pedig annak a kérdése, hogy ki a hibás abban, ha a függő visszaesik - egyáltalán, ki a hibás a függő függőségéért?

Abból a gondolatból indulnék ki, hogy nagyon könnyű hibáztatni valakit a saját hibáinkért, a velünk megesett szerencsétlenségekért (sőt, azért is, ha egy héten keresztül esik az eső). A hibáztatás emberi szokás, és a függőség megvezeti annyira a függő agyát, hogy szempillantás alatt előkerülhetnek a másik hibái egy-egy visszaeséskor. Az is elhangozhat, hogy "a te hibád, hogy megint pornót néztem /visszaestem / szarul érzem magam, mert". Egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban kijelenteni: HA EGY FÜGGŐ VISSZAESIK, AZ EGYEDÜL AZ Ő HIBÁJA, SENKI MÁSÉ.

Párkapcsolati nehézség, egy bántó mondat, rosszul sikerült közös program, szexmentes hétvége, elrontott szexuális aktus nem lehet ok arra, hogy a függő megpróbálja áttolni a felelősséget a másik félre. Egy kialakulóban lévő, de aztán "ebből sem lett semmi" párkapcsolat okozhat épp csalódottságot, szomorúságot, dühöt a függőben, de ha ettől visszaesik, arról nem a "hülye, kihasználós picsa" tehet, hanem ő maga. Ő nyúl a számítógép egeréért és kattint a pornófilmekre, nem a másik. A végső döntés, hogy visszaesik-e vagy tiszta marad, mindig a függő kezében van.

De azt is látom, hogy nem kell ehhez hibáztatás, elég hülyék vagyunk mi magunk is, értem itt a "mi" alatt a függők családtagjait.

• "Ez a mondat nem kellett volna, mert mi van, ha most feszült lesz, és pornót néz?"
• "Ez a vita rosszkor jött, most tuti leül éjjel a gép elé."
• "Nincs kedvem a szexhez, de most már muszáj lenne, mert különben könnyen lehet, hogy pornót fog nézni."

Azt hiszem azt kell elfogadni, hogy vannak nem kellemes, feszültségtől, vitáktól terhes szituációk, fáradtság mindkét részről, felgyülemlett megbeszélnivalók és még ezer más dolog, de ez egyik sem ment fel minket az alól, hogy tiszta fejjel, önmagunkat és a másikat megbecsülve gondolkodjunk és cselekedjünk. Ha egy vita hevében elvesztem a fejem, az az én hibám, nem a másiké. (Kicsit témaátfedés: ha egy vita hevében megütöm a másikat, akkor nem áll meg védekezésként a "megérdemelte, már megint nagyon felhúzott" érv.) Ha egy feszült napot, helyzetet követően a függő a pornóhoz fordul vigaszért, az egyedül az ő sara, senki másé.

Tisztában vagyok vele, hogy az itt leírtakat sok esetben nagyon nehéz elfogadni. Az is előfordul, hogy ésszel ugyan tudja ezt az ember, mégis máshogy érzi. De nagyon fontosnak tartom, hogy az itt leírtakkal legalább elméletben tisztában legyen a függő családtagja (de maga a függő is), ha már gyakorlatban néha nehézségeket is okoz. Önmagunk hibáztatása nem vezet sehová, csak játszmázáshoz mindkét fél részéről. És játszmázással súlyosbítani egy problémát a legritkább esetben jó ötlet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.