Hallottam egyszer, hogy sok olyan dolog van, amihez bátorság kell, az egyik legfontosabb ilyen egy kérdés feltevése. Ugyanis nem tudod, mit fogsz kapni válaszként. Ha valahol, hát a függőségek, és különösen a szexfüggőség, pornófüggőség esetén igencsak így van ez.

Vallom azt, amit az előző bejegyzésben leírtam, hogy nagyon fontos az őszinteség a függő részéről, a "hátország" szerepe felbecsülhetetlen. De mi a helyzet a másik féllel?

A kulcsmomentum szerintem az, hogy a függő párjának kell eldönteni, mennyit akar tudni. Van, akit különösen zavar a szex, szexualitás témaköre, zárkózottabbak, ők valószínűleg arra az egyetemes emberi viselkedésre szavaznak, hogy "amiről nem tudok, nem fáj". Ez esetben megoldás lehet a függőség tényét szem előtt tartva azt kérni, hogy a függő csak a legminimálisabb, legfontosabbnak vélt dolgokra szorítkozzon, ha gond van. Ne legyenek elbeszélve a mindennapi gondok, megoldási javaslatok, esetleges visszaesések, fantáziák, stb. És ez valahol érthető is, mert egy jó önismerettel rendelkező ember meg tudja állapítani, hogy mennyit bír el: elbírja-e azt, ha napi szinten szembesülnie kell egy függő ember dolgaival, tudja-e kezelni az önmagában esetleg felmerülő kérdéseket, a féltékenységet, önbizalomvesztést, vagy sem.

Van, aki ezzel szemben teljesen nyitott, és úgy érzi biztonságban magát, ha mindenről tud: tudni akar a visszaesésekről, a megoldási próbálkozásokról, esetenként szívesen segít józannak maradni, elmondja a véleményét. (Emellett szerencsés esetben ő maga nem megy tönkre ebben az egészben, mert el kell ismerni,a a függőség hullámvasúthoz hasonlít, csak sok esetben több a lejtmenet mint a csúcs...) Ők elvárják az őszinteséget, és ott szokott bukni a dolog, ha ezt nem kapják meg.

És persze vannak sokan a két előbb vázolt végletes pont között, akik megválogatnák, miről akarnak tudni, mert vannak dolgok, amiket saját érdekükben nem szerencsés megtudniuk, és ezt fel is ismerik, illetve pár dologban elengedhetetlennek tartják az őszinteséget. Az alapján, amit a világ nagy törvényeiről tudok, ők, az arany középutat választók csinálják jól (annak ellenére, hogy én nem ebbe a csoportba tartozom). De egy dolog tény: mindenkinek el kell döntenie, mit akar tudni, és ez után ahhoz tartani magát, nem megelégedve kevesebbel.

És ami a legfontosabb: úgy gondolom, hogy amennyiben a függő tisztességes akar lenni a családtagjaival, különösen az "élete párjával", akkor nem ő akar dönteni helyette. A "jobb, ha nem tudja", "nem akarom még ezzel is terhelni", "úgyis csak kétségbeesne miatta", "balhét csapna, és itthagyna" és egyéb hasonló magyarázatok mint csak ködösítések, és hazugsághoz vezetnek, hisz a másikat az ezzel az életünk egyik kulcsfontosságú tényezőjéből, a függőségből hagyjuk ki! Tehát a függő részéről fontos, hogy felkösse a nadrágját, és nem túl sokáig várva a megfelelő pillanatra, beavassa az adott családtagot, rá bízva, hogy mennyit szeretne tudni a részletekből. (Ezt egyébként meg is lehet kérdezni tőle.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.